Az étlapos történet hosszúra nyúlt megírása közben cseteltem egy kedves ismerősömmel, aki éppen lázas volt. A két dolgot összekötöttem magamban, és ezt a kis szösszenetet most neki ajánlom.
Adri kijött a fürdőszobából. Törölközőjét a széke háttámlájára dobta, leült rá fordítva, puha melleit a nedves frottírnak nyomta, és a laptopja fölé hajolt. Én a fotelban olvasgattam épp, felnéztem. Tekintetem végigsiklott Adri formás vádliján, szép bőrű combján, a fenekén, aztán fel a hátán a kis kidudorodó csigolyákon. A hajának vége még nedves volt, és néhány vízcsepp csillogott a vállán.
Szép volt, talán ösztönösen, talán készakarva képes volt pont úgy mutatni magát nekem, hogy attól elálljon a lélegzetem... Visszatértem a regényhez, próbáltam befejezni a fejezetet, de már nem voltam benne annyira a kitalált világban. De Adri sem hagyott nyugton:
– Nem érzem jól magam. – mondta.
– Mi a baj? - kérdeztem.
– Kicsit szédülök, és furcsa nyomás van a fejemben. Megnéznéd, hogy van-e lázam?
– Persze.
Felálltam, odamentem hozzá. A homlokából félresimítottam a haját, és adtam rá egy puszit.
– Tényleg, mintha melegebb lennél. Meg kéne mérni, hozom a hőmérőt.
Előhalásztam a lázmérőt a fiókjából, és odavittem Adrinak.
– Hmm, hogy szeretnéd mérni? Orálisan, análisan...?
– Lüke, jó lesz a hónom alatt is! – mondta, és nyúlt a kezemben lévő higanyos eszközhöz.
– Biztos? – kérdeztem, elhúztam a kezem, és hirtelen megcsókoltam. A szája is forró volt.
– Látod, ez az orális – mondtam oktatóan.
– Sejtem, hogy bedugnád a számba a „lázmérődet.” :) De most tényleg hadd mérjem meg!
Megadtam magam, a lázmérő Adri hóna alá került, én pedig vissza a fotelba. Egy kézzel kattintgatott tovább a laptopján, én meg őt néztem. Visszaemlékeztem, akkor volt ilyen forró a szája, mikor legutóbb télen egy baráti hógolyózás közben belógtunk a közeli erdőbe, és szájjal elégítettük ki egymást...
Ő rángatott el, aztán csak néztem, ahogy a térdéig letolja a nadrágját, és lehajolva nekitámaszkodik egy fának. Leguggoltam mögé, és a számat rátapasztva addig nyaltam, amíg a didergéséből remegés nem lett. Aztán én következtem, nekidőltem a fának, Adri előhalászta a farkam, és azonnal mohón szopni kezdett. Nagyon be volt indulva, és ez átragadt rám is. Máig nem felejtem el azt, ahogy a füles, norvégmintás sapkájában mélyen a szemembe néz, és mélyen elnyeli a faszomat. Talán már említettem, hogy értett ahhoz, hogy vegyen le a lábamról. A jeges levegő a golyóimon és Adri forró szájának kontrasztja tökéletes volt, megsimogattam az arcát, és elélveztem. Nagyon gyorsan intéztük el egymást, mintha napok óta csak erre vártunk volna.
Felállt, és megcsókolt. Talán már említettem, hogy sosem kérdezte meg, hogy megossza-e velem az ízemet, egyszerűen csak megtette. Forró volt a szája, forró az ondó, amit beleélveztem, szinte mézként folyt le a torkunkon.
Azon vettem észre magam, hogy a fotelban ülve simogatom magam, Adri pedig engem néz.
– Hát te meg mit csinálsz? – kérdezte szúrós tekintettel.
– Ööö, izé... semmit! – hebegtem, mint akit rajtakaptak. – Amúgy hogy vagy? – váltottam gyorsan témát.
– 37,1°C, nem vészes, de még kóválygok.
Felálltam, odamentem hozzá. Felvettem az asztalra tett hőmérőt.
– Biztos megbízható ez? Nem kéne mégis máshogy mérni? – kacsintottam rá.
– Jaj, hagyjál már! Még a végén elharapom a lázmérődet, aztán nézheted! – ezzel visszafordult a laptopjához.
Csak álltam ott leforrázva, a forróságtól lüktető lázmérővel. Nehezen adom meg magam, persze muszáj volt, tekintettel Adri állapotára. De azért még egy utolsó rohamot elindítottam. Letérdeltem a széke mögé, csendben odahajoltam a fenekéhez, és elkezdtem a vágatát nyalogatni. Csak a tetejéhez fértem hozzá. Adri nem szólt semmit, látszólag netezett tovább, de egyszercsak elkezdett hátrébb csúszni a széken. Lassan egészen a pereméig csúszott, csak a combjával ült már a széken, teljesen hozzáférhettem a puncijához is.
A nyelvemmel lecsúsztam a vágatában, egészen a popsilyukáig. Nem kerteltem, hanem elkezdtem mélyen nyalogatni. Ezt már nem hagyta szó nélkül:
– Ó, ápoló úr, orálisan méri meg az anális lázamat? Ez milyen módszer? Mit érez? Forró vagyok? Bedudná jó mélyre a lázmérőjét?
Talán már mondtam, hogy... hagyjuk :) Ezt imádtuk mindketten, jó mélyen benyalni, fantasztikus érzés volt adni, és kapni is. Adri folytatta a „párbeszédet”:
– Nem jó, túl forró amit belémdug, így csak ront az állapotomon!
Kihúztam a nyelvem, és csak nyalogattam körbe-körbe, ő pedig beszélt hozzám.
– Igen, applikáljon rá nedvességet, aztán párologtassa el!
Ráfújtam a nedvesre nyalogatott fenekére, beleborzongott.
– Máris jobb, érzem. Kérem, még ötször alkalmazza ezt a kezelést, és aztán megint mérje meg a lázam!
Úgy tettem, ahogy mondta, fényesre nyaltam a popsiját, aztán lehűtöttem. Mindig egyre hosszabban nyalogattam, és az ötödik után mohón belemélyedtem megint, és megdugtam a nyelvemmel. Magamra húztam a széthúzott, pucsító fenekét, nyalogattam, simogattam, dugtam a nyelvemmel, amíg el nem ernyedt a teste a kezeim közt.
– Köszönöm a kezelést! Azt hiszem, most ágynyugalomra van szükségem. – közölte, majd lecsukta a laptopját, feltápászkodott a székből, bebújt a paplan alá, és szinte azonnal durmolni kezdett.
Mit tehettem, mentem utána én is...
Ha „Adri” esetleg olvassa ezt, és van elképzelése arról, hogy reggel hogyan mértük meg a lázát megint, és mi történt a higannyal, azt megírhatja nekem, én pedig kirakom. :D
De ha nem, hát kitalálom én. :)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
